NyitóoldalBemutatkozásAktuálisKapcsolatInformáció
Aktuális

A 2018. év július hó 1. napján hatályba lépett, a Büntetőeljárásról szóló 2018. évi XC Törvény, melynek legfontosabb változásai a következők:

Az új büntetőeljárási törvény egyik központi eleme az eljárások rövidítése, azok hatékonyságának javítása.

Rendkívül fontos szabályként épült be, a terhelt beismerésén és együttműködésén alapuló új garanciális elemekkel rögzített eljárási forma, az egyezség.

Ez azt jelenti, hogy a jövőben a gyanúsított kihallgatását követően, az ügyészség meghatározva a bűncselekmény tényállását és minősítését a jogkövetkezmény tekintetében egyezkedhet a terhelttel, természetesen védő közreműködésével. Ezt az egyezséget a bíróság az egyesség törvényesség vizsgálatát követően az előkészítő ülésen elfogadhatja és ügydöntő határozat születhet.

A korábbiakhoz képest a szinte formálisság vált előkészítő szakasz, komoly jelentőséget kap.

Kivétel nélkül a bíróság minden ügyben előkészítő ülést tart. Ennek két eredménye is lehet. Amennyiben a terhelt lemond a további bizonyításról, valamint beismeri a bűncselekmény elkövetését, ebben az esetben az előkészítő ülésen ítélet születhet. Ennek feltétele, hogy a vádlott elfogadja a vádiratban rögzített tényállást és a cselekmény minősítését. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor az ügy tárgyalási szakba lép.

Lényeges változás, hogy többé nem lesz lehetőség arra, hogy különféle indokokkal, a bizonyítékok visszatartásával az eljárást el lehessen húzni. Az előkészítő ülésen meghatározható a bizonyítás további menete, a bizonyítékok előterjesztésének színtere ugyanis az előkészítő ülés lett. A jövőben, csak kivételes esetben lesz arra lehetőség, hogy a tárgyalási szakban történjen meg bármilyen bizonyíték előterjesztésére.

Úgy szintén lényeges változás, a bizonyítás tárgyának szabályozása körében az új Be. bevezet egy olyan rendelkezést, amelynek célja ugyancsak az eljárás gyorsítása. A 163. § (4) bekezdés c) pontja szerint nem kell bizonyítani azokat a tényeket, amelyek valóságát a vádló, a terhelt és a védő az adott ügyben, együttesen elfogadja. Ebben az esetben tulajdonképpen arról van szó, hogy azokat a tényeket, melyeket a felek nem vitatnak, amelyeket egyezően fogadnak el, a bíróság bizonyítás nélkül valónak ismer el.

A másik fontos változás, a jogorvoslati rendszert érinti.

Az ún. korlátozott fellebbezés intézménye azt jelenti, hogy, hogy amennyiben a felek például csak a jogkövetkezményt sérelmezik, a másodfokú bíróság is csak ezt a részt bírálja felül. Az új szabályokról a bírónak tájékoztatnia kell a feleket a jogorvoslati nyilatkozat megtétele előtt.

Lényeges változás, hogy a másodfokú bíróság a részleges megalapozatlanságot és az eljárási szabályszegést akár bizonyítás felvétele útján is köteles kiküszöbölni.

A részleges megalapozatlanság következménye az 593. § (1) bekezdése alapján az, hogy azt a másodfokú bíróság kiküszöböli. Erre három eszköze van a másodfokú bíróságnak: az ügyiratok valódi tartalmának a megállapítása, a helyes ténybeli következtetés levonása, valamint bizonyítás felvétele. Ezek segítségével az 593. § (1) bekezdés a) pontja szerint a hiányos tényállást kiegészíti (a megalapozatlanság első és második esetének orvoslása), illetve helyesbíti (a megalapozatlanság harmadik és negyedik esetének orvoslása). Eltérő tényállás megállapítására is van módja a másodfokú bíróságnak, immáron nemcsak a terhelt javára [593. § (1) bekezdés b) pont: felmentés, eljárás megszüntetés], hanem a terhelt terhére is [593. § (1) bekezdés c) pont: felmentett terhelt bűnösségének a megállapítása].

Ha mégis sor kerül hatályon kívül helyezésre, ez nem jár feltétlenül az eljárás megismétlésével, mert a hatályon kívül helyező végzéssel szemben fellebbezésnek van helye. Az ezt felülbíráló bíróság egy hónapon belül dönthet úgy, hogy a hatályon kívül helyezés indokolatlan volt, ezért másodfokon érdemben kell elbírálni az ügyet.

A jogszabály egyéb jelentős változásai közül ki kell emelni az alábbiakat:

Az új szabályok szerint szerint a nyomozás két fő szakaszból áll.

Az első, úgynevezett felderítő szakaszban a nyomozó hatóságok lényegesebb nagyobb önállósággal összegyűjtik azokat az adatokat, tényeket, személyeket, amelyek a gyanú megalapozásához szükségesek. Az ügyész ebben a szakaszban törvényességi felügyeletet gyakorol, de nem irányítja a nyomozást. A nyomozás második, vizsgálati szakaszában már tényleges ügyészi irányítás mellett folytatódik a nyomozás. Ez a szakasz a gyanúsított kihallgatásával kezdődik, és ha annak feltételei fennállnak, a vádemelésig tart.

A vizsgálati szakasz már egy konkrét személlyel szembeni vádemelés eldöntéséhez szükséges bizonyítási eszközök beszerzésére irányul.

A másik fontos változás a perbíróságok összetételével kapcsolatos, miszerint az ülnökök ezentúl csak a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban, valamint a katonai büntetőeljárásban vesznek részt. Az elsőfokú eljárásban főszabályként – hatáskörre tekintet nélkül – egyesbíró jár el, akinek azonban megvan a lehetősége arra, hogy ha indokoltnak tartja, meghatározott szempontok alapján tanácsot alakítson.

Ezeken túlmenően rengeteg változás történt, melyek elsősorban garanciális szabályváltozások. Ezek főleg a bűncselekmények sértettjeinek a jogait érintik, valamint a sértetteknek a bűncselekmények elkövetői által okozott károk megtérítésére.

 

Az új törvény teljesen más megközelítést igényel, összességében a védőktől, jogi képviselőktől, nagyobb felkészültséget, odafigyelést követelnek meg.


-----------------------------------------------------